"Az európai fővárosok közül Varsó nem szépségével, régiségével vagy méreteivel tűnik ki, hanem elpusztíthatatlanságával." -írja a wiki. És valóban, a város túlélt rengetetg csatát, ostromot és mészárlást, de csakúgy mint a lengyel nemzet, mindig újjászületett. A 2. világháború után azonban a város barokk jellege örökre elveszett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

A Kultúra és Tudomány Palotája - Sztálin és a szovjet nép ajándéka Varsónak

Nagyon nem akarlak benneteket történelemmel untatni, akit érdekel rengeteg részletes leírást talál. Elmesélem nektek inkább a Varsói Hableány történetét:

Egyszer volt, hol nem volt (valahogy mindig ekkor kezdődnek a dolgok) élt 2 hableány a Balti tengerben. Testvérek voltak, nagyon szerették egymást és a tengert, ám egy nap ráuntak a vízre és szárazföldre szomjaztak. Egyikük felúszott a dán tengerszoroson, emlékét ma is őrzi Koppenhága kikötője.
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A koppenhágai hableány ma is kikötőben van

 

A másik inkább Gdansk felé vette az irányt, ahol úgy döntött, hogy felúszik a Visztula forrásáig. Szerencsénkre félúton azonban megállt pihenni egy homokos (nem úgy) parton, ami, ma Varsó Óvárosa. Megszerette a helyet és úgy döntött marad.

Hamarosan a szomszéd falu halászai észrevették, hogy valaki mindig kiszabadítja a halakat a hálójukból. Felkerekedtek hát kapával-kaszával és elindultak megkeresni a tolvajt. Arra azonban nem számítottak, hogy egy gyönyörű hableányt találnak majd és mikor meghallották csodálatos énekét, már mindannyian tudták, hogy egy ujjal sem tudnának hozzányúlni ehhez a szépséghez. (na igen, azok a lengyel nők...) Nem telt el sok idő és a és halászaink estéit a zubrovka mellett a hableány ragyogó hangja töltötte ki.

Egy nap arrajárt egy kereskedő és meglátta ezt az elbűvölő lényt, a hangja pedig megbabonázta. Na nem a szívét, hanem a pénztárcáját, szemei előtt nem egy csodálatos teremtményt látott, hanem egy éneklő pénzszákot, tele rengetett szaftos és ropogós zlotyval. Elhatározta tehát, hogy elrabolja a lányt és meggazdagszik belőle. Sikerült is átvernie és elrejtette egy faházba. A lány azonban annyira keservesen kiabált, hogy meghallotta egy halász fia, és társaival együtt végül kiszabadította a lányt, aki nagyon hálás volt és megígérte, hogy védeni fogja a várost, amíg csak él.

Varsó címere azóta is a Hableány karddal és pajzzsal.

 

 

 

 

Holnap még feldobok egy nagyon ügyesen megkomponált videót Lengyelországról, aztán pedig már a helyszínről fogok jelentkezni.

 

Legenda innen

Ha tetszett a bejegyzés lájkolj fészen: :)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vicinholland.blog.hu/api/trackback/id/tr182938544

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.