Terschelling

2007.10.12. 17:24

Kimondhatatlan, ugye? Ne is próbálkozz vele, kivéve ha össze akarod köpködni a körülötted lévőket, ugyanis a hollandok a "g" betüt furcsa, eros "h" nak ejtik és természetesen a "h" is erősebb a mienknél.

Ja, hogy mi ez. Nos, e kimondhatatlan név egy kis holland szigetet takar, melynek déli partját a Waddenzee mossa, attellenben pedig az Eszaki-tenger viharos vizei marnak bele eme tavoli kis paradicsomba. Mert az. Gyeren lakott, alig 5000 en talaltak itt otthont maguknak. Tul nagy tortenelme nincsen, parszor meglatogattak a francia hadak, es egyszer-egyszer az angolok is "vendegeskedtek" a szigeten. Esznel kellett lenni am a tengersznek aki a sziget fele kozeledett, ugyanis a Waddenzee nagyon kiszamithatatlan, inkabb egy nagyobb mocsarra hasonlit, legalabbis hajozasi szempontbol, a szemnek mar ez is tenger. A muholdkepen jol latszik, mennyire sekely is valojaban. Ha nagyobb apalyok vannak akkor Terschellingrol meg at is lehet setalni a kozeli "testverei" egyikere.

 

A sargaval bekeretezett resz ahol voltunk, a piros vonal, pedig a hajout oda, Harlingenbol. (ismetcsak, erosebb H-nak ejtsuk!) Alfoldi, es nem utolso sorban magyarkent, minden nagyobb viztomeg el tud kapraztatni, nem csoda hat hogy az uton vegig a felso hajofedelzeten voltam, az eros szel, es a hullamokban tamodo siralyok elleneben is. Ezek a kis dögök követtek a hajot ameddig birtak szusszal (kb az ut feleeig, azaz 1 oran keresztul) es lebegtek felette, nemi elelmet varva. Ejj, de halatlan nepseg ez a siraly! Az ember dob nekik egy kis harapnivalot (lehet harapni csorrel??) es mi a valasz?! ... (hatasszunet)  Leszarnak! Kivetelesen elkerultem a halajukat. Sok nyugtunk azonban nem volt toluk, az ut fele utan ugyanis a tulparti siralyok jottek, es kisertek minket utunkon tovabb. Nem csoda hogy annyi mindenkit megihletett a tenger. Annyira nagy, annyira kek es annyira... hideg, mint az kesobb kiderul majd. Fura erzes jatszadozott velunk; elhagytuk a kontinenst.

Miutan kikotottunk, fogtuk a soroket, ami mint tudjuk a tuleles elso szamu biztositeka egy majdnem lakatlan szigeten, es biztonsagba helyeztuk, jo holland szokas szerint biciklire pattantunk es megceloztuk a kisse odebb, a parton lathato hotelt. Vagyis inkabb hostelt, 2 emeletes agy, 4 fal. Takaros kis epulet, a tenger fele nez, mogotte dombok, fak, erdekes mediterran hangulatot kolcsonozven igy neki. Termeszetesen a mi szobank a dombok fele nezett. Megszoktuk. Elso este egy helyi bar volt betervezve, mint kozos program, de en voltam az elso aki lelepett onnan. Kalandos hazaut kovetkezett, ami furcsamodon elorevetitette a kovetkezo nap esemenyeit. De ne rohanjunk elore. Szoval a sotet tengerparti bicikliuton egymagama kepviselve az emberi fajt es civilizaciot haladtam az altalam jonak velt utvonalon. A vilagitotorny kiserteties fenye neha megvilagitotta elottem az utat, ha ugyan eppen nem voltam takarasban. Na jo, a dinamo is segitett valamenyest. Par perc mulva gyanusan ismeretlen lett a kornyek, ezert megfordultam es korrigaltam a hibam, szerencsesen megerkeztem kis otthonunkba.










Masnap a sziget eszaki reszere kerekeztunk. Es annyi ido utan, vegre megint dombokat lattam, fakat, erdoket, fenyoket, vad tajakat. Alberto, a spanyol srac Valenciabol meg is jegyezte, hogy olyan mintha otthon lenne. A tenger illata, a levelek susogasa, a dombok meltosagteljes tekintete, az erdoben hirtelen megmozdult allatok nesze, az elhalo "csakazertis" oszi napsutes... 20 percnyi tekeres utan meg is erkeztunk a partra, am meg mielott meglattuk volna az Eszaki-tengert egy kisebb dombot kellett megmaszni, ami az egesz partvonalon vegigvonul. Amint megmasztuk ezt az utolso akadalyt is, ismet ott volt elottunk, a horizontba veszo kek semmiseg. A part szinte teljesen kiepitetlen, hatalmas homoksivatag, legalabb 5 perc gyalog mig lerunk a vizig. Jobbra es balra ugyanaz a nihilbe tuno, vegtelen foveny... Az erzes meg felemelobb volt, ha arra gondoltam, hogy innen eszakra, mar nincs tobb szarazfold, majd valahol egyszer csak a sarki jegtakaroba parancsol megalljt a tengernek.


Mar jo elore tervben volt hogy ha torik ha szakad, en belevetem magam a vizbe, meghoditom az Eszaki tengert, ami tulajdonkeppen az Atlanti ocean, csak nezzuk meg a terkepen! :D Ez meg varatott magara egy kicsit. Legalabbis addig, amig be nem fejezodtek a jetekok, akkor aztan egy kicsi, am annal lelkesebb csapat indult neki a partnak, hogy beteljesitse a vegzetet, hogy szetverje a tengert, a tengert mellyel annyi hajosnak meggyult a baja. Spanyolok, litvanok, hollandok, franciak valamint az egy szem portugal sracunk, kerekedett fel, a kuldetesre. Nem maradtunk le am mi se, kepviseltettem a magyar egyseget, es tomeget! Par meterre a viztol mar nem volt mit tenni. Szet kellett verni. Egy gyors roham, nehany magas labemeles es hopp mar a vizben is voltam. Robert szerint a viz olyan hideg volt, hogy a toke mar a seggeben vegzodott. Uszni is kellett, hat megtettem. Kirohantam, majd Albertoval ismet lerohantuk a vizet, a helybeliek nagy megrokonyodesere. Es ismet csak ki. Meg egy lovassagi roham, pancelos tamogatassal. Nem messze tolunk egy foka lubickolt. Orvul ratamadok Paulora, a portugalra, aki nehany masodpercnyi ellenallasom utan a jeghideg viz ala nyom. Megcselekedtuk amit a haza megkovetelt.   


Hazaugras egy vacsorara, ami svedasztalos rendszerben mukodott, ezert annyit tomtunk magunkba, amennyit tudtunk. "Meg kell enni" hangzott a motto, meg ha mar nem is izlett. Be is tartottuk. Altalaban a spanyol es magyar asztal maradt mindig a legtovabb, egy kicsit sziesztazni. Aztan este vissza, tabortuz, meg csoportos agysejtrombolas es pusztitas. Mivel a Hold eleg vekonyka volt, ezert joforman semmi feny nem volt a parton, ezert a tuz, es a korulotte levo faklyak inkabb emlekeztettek egy osi kelta szertartasra, semmint egy Erasmus diakok altali bla bla bla... Elokerult egy gitar is valahonnan, szivataskent Britney "hit me baby one more time" kisse atalakitott valtozata csendult fel, a sotet ejszakaba. Persze mindenki telitorokbol enekelte. Uvoltotte, asszem ez egy jobb szo ra. Ezt kovette egy holland Bodi Guszti szeru, majd a nacionalizmus felerosodott, a hollandok felpattantak, osszealltak, kezuket a szivukre tettek es enekeltek a nemzeti himnuszt. A fracia La Marseillaise ra a valasz. Harmadikkent besszalltak a spanyolok. Mind-mind lenduletes, eroteljes. Hat mi magyarok mihez kezdjunk? Valahogy a 2 osztrak melle keveredtunk es jol elenekeltuk egymasnak himnuszunkat. Mindenki egyet ertett abban, hogy nagyon szomoru, es depresszios mind a ketto. Meg megprobalkoztunk a Szozattal, de az egyik sor utan megakadtunk. Mentsegunkre valjek hogy addigra mar kisse tobb lett az alkoholtobblet is. Aztan csak eszunkbe jutott, es befejeztuk. A finn-magyar rokonsagot bizonyitando egyszercsak a foldon talaltam magam egy finn csajjal, de egyikunk sem emlekezett ra hogy hogyan is tortenhetett ez. Elhagyta a kulcsat segitettem megkeresni, de annyira hogy mikor mindenki lepett haza, mi meg maradtunk keresni egy cseppet. Egyedul az egyre hidegebb es sotetebb tengerparti ejszakaban. Par perc utan feladtuk, menjunk haza. De merre van a bicikli? Kerestuk kerestuk, de kozben akkora kod lett hogy semmit nem lehetett mar latni. Ellottem nehany fenykepet vakuval, hatha okosabbak leszunk, de ez hulye otlet volt. Termeszetesen mindkettonk telefonja lemerult, hat ottmaradtunk ejszakara, kozben mar a parttol is eltavolodtunk, es sehogy sem tudtunk visszajutni, mert mindig egy mocsarba botlottunk. Ugyhogy egy ido utan lefekudtem valahova es kijelentettem hogy napfelkelteig es kodfelszalltaig en nem mozdulok innen sehova. De hat csak hidegebb lett, a kod is csak kozelebb jott, hat kenytelenek voltunk osszebujni...

Reggel 9re haza is ertunk. Masnapos foglalkozaskent fetrengtunk egesz nap a parton, de en mar nem mentem vissza az eszaki reszre, jo volt nekem a Waddenzee kisse mocsarasabb latkepe is. Meg egy ketoras hajout, kinszenvedes, amit viszont a lemeno nap csodalatos latvanya feledtet. En pedig nagy szerelmese vagyok a naplementeknek.


Sajnos a kis kiruccanasunkat a fenykepzom banta, tele ment homokkal, nem mukodik. Mehet a Sonyba tisztitasra. Meg egy raklap penz. 

Vakaciohet van, van ido mindenre... Legkozelebb pedig a koffie-shop tourral jelentkezem... 

Szerző: Vic_

3 komment

Címkék: hollandia

A bejegyzés trackback címe:

https://vicinholland.blog.hu/api/trackback/id/tr49194538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Andi 2007.10.16. 12:17:17

En is igy szoktam kiszamolni hogy akkor az a tenger valojaban eppen minek is a resze :D Es evvel idegesitem a svedeket,merthogy a Mälaren to az valojaban a Balti-tenger,csak ök keptelenek felfogni :D Es ejnye Viktor, hat a finneket nem szabad felmelegiteni mert felolvadnak!!!

Vic_ 2007.10.16. 12:39:05

Ja, felolvadnak es jol lerohanjak a svedeket! Ugy vettem eszre nem igazan komaljak egymast a skandinav testverek... :D

Andi 2007.10.18. 22:16:47

A svedek meg a finnek nem testverek. A svedek meg a danok ruhellik egymast, nem sokkal jobb a helyzet a norvegok es a svedek közt sem. ;)